Kedves műanyag-gyártó kollégám!
Bizonyára igazad van, amikor a kárpátaljai műanyagablak-gyártás mellett érvelsz. Percig sem kétlem, hogy ez takarékosabb, mint piacon megvenni a kész nyílászárót. De nem „takarékosabb”, mint az ezzel töltendő időt hatékonyabb más munkára fordítani! Gondom mégsem annyira ezzel van baj, hanem egyrészt azzal az életvitelbéli szakadékkal, amit a kétféle tevékenység között tátong, és míg készséggel elhiszem: a nyílászáró ablak nyitogatása és az árak kalkulálása léleképítő és a szellemi tevékenységet kiegészítő tevékenység, addig továbbra is kételkedem, hogy a nehéz és megfeszített, egészséget próbára tevő robotszerű munka nem sokkal inkább romboló hatással van-e a szellemre. Másik erős kételyem pedig továbbra is az, hogy nívósabb és szerintem anyagilag is hatékonyabb ablak és ajtó készítő munkára alkalmas embernek valóban kell-e, szabad-e ilyesmire fecsérelnie erejét-energiáját és főleg idejét. Aki hetente tíz ablakot is kiönt pvc-ből vagy más műanyagból, annak – szerintem – luxus betonvágással és falfúrással bajlódnia. Ennek ellenére megértem a szempontjaidat, de ha odáig fajulna a dolog, hogy megérne a szándék, szerintem bomba-üzlet lenne, ha megírnád az ablak-készítési és linképítési feketemunkáért kiutasítottakat! Hogy bőven akadnak ilyenek, jól tudom: legutóbb 1 órát töl-töttünk Salánkon a Műanyaggyárban, ezalatt két ottani lakos hasonló problémájáról értesültünk.
Van viszont egy újabb felkérés. Talán olvastad, hogy a Budapesti Műanyag Autó c. folyóirat különszámában kárpátaljai műanyag-ipari dolgozók kaptak helyet, így eljött az ideje, hogy olyan ablak ár / műanyag érték arányt keverjél üzemedben, amely megfelel az EU-szabványoknak.