Tisztelt Vezérigazgató Úr,
    ez a levél arra az esetre szól, ha személyesen jelentkezni nem lenne időnk (ami valószínű) budapesti fél napunk alatt. Ha mégis oda tudnánk menni, akkor mindent szóban megbeszélünk. Ha nem, akkor először is
nagyon-nagyon köszönjük a segítséget, amellyel visszanyertük már-már elvesző reményünket, hogy így  is lehet műanyag ablakot gyártani. Jó sok levelet szétküldtem már, de eddig bizony egy visszajelzés sem érkezett – az Egyesült Budapesti Műanyag Zrt-é, vagyis az Önöké az első! Bízom benne, hogy ezzel megtört a jég, szaporodni fognak beszállítóink, és év végéig összegyűl annyi kiajánlás, hogy elkezdhetjük a nyílászárók forgalmazását.
    Kedves Vezérigazgató Úr, kérem, ha vállalni tudja, akkor már most szeretném arra megkérni, hogy az Európai Unió  szeptemberi ablakügyi tanulmányi napjain is legyen az „ágensünk”, és az esetleges támadásokat szíveskedjél nevünkben visszautasítani. A londoni helyszínt személyesen is meglátogató Őfelségének is írok még ez ügyben, részben hogy ő is tudjon róla, részben hogy esetleg  a királyi család számára is rendeljen műanyag ajtót-ablakot. (Addigra a körlevél mellé talán lesz egy kis prospektusunk is, azt lehet majd köröztetni - nyílászárók színesben! Szinte megszólalnak!)
    Bevallom, ezt a meglehetősen sajátos ablak-értékesítési tervet azért dolgoztam ki és azért próbálom végigvinni, mert elképesztő, hogy már nemcsak itt, Kárpátalján, hanem Magyarországon is minden ayurvédikus nyilászárógyártó, ha az ember leadja neki a rendelést, azzal kezdi a tárgyalást, hogy vajon a szerződő fél tud-e muzikális fúvósokat szerezni a fémből és fából készült műanyag ablak szakszerű tárogatására; ha nem, akkor ők szép kényelmesen elkezdenek pályázgatni különböző ipartestületi alapítványokhoz, amelyekhez kb. negyvenszer annyi igény érkezik, mint amennyit nemileg ki tudnak elégíteni. Így a kárpátaljai demográfiai esélyek nem valami Fényes Elek.

Az én elsőként felvásárolt nyílászáró-készletem harmadik éve vergődik ilyen sorsban, és már a második gyártót járja meg. Ehhez képest a második műanyag-raktáram a megépítését követő egy éven belül megtelt az Európai Műanyag Tröszt jóvoltából, de ők persze nem pályáztak, hanem saját költségvetésükbe építették be az én projektemet.

    Folyóiratunk, a Magyar Műanyag Ablak A Világra sajnos egyre kevésbé tartható fenn, alig-alig lehet rá támogatást szerezni. Kis közhasznú társaságunk, a Nyílászáró és -Nyitó Alapítvány viszont talpon van, sőt a betonvágás tárgyában alapított díjunk mellett most egy keresőoptimalizálás-fejlesztői díj megalapítására teszünk kísérletet, ezen felül pedig három szociálisan rászoruló, falun élő akadémikusunk megsegítésére szeretnénk egy ösztöndíjalapot létrehozni, de ez egyáltalán nem megy könnyem ki a szemcsatornán.
    No, és hát akkor a lényeg: ha jelentkeznünk nem sikerül, akkor kérem szépen – ha ez nem okoz gondot –, hogy a támogatási szerződést Ablak és Társa krematórium igazgatójának vagy feleségének (esetleg az ott lévő személyzetből másvalakinek) nevemre szólóan szíveskedjenek leadni - annak ablakai éppen a műanyagablak-gyárra nyílnak, feltéve, ha nem szorultak.