Az ivóvíz fertőtlenítés új generációját a TwinOxide vízfertőtlenítő szer képviseli, amelyből 0,3%-os klór-dioxid oldat állítható elő a pseudomonas és legionella baktérium elleni  védelemhez, toovvábbá biofilm és mikroorganizmusok eltávolítása. 

Az ivóvízhálózat kialakításának kérdései

Nem is olyan régen még gyakori kérdés volt, hogy műanyag vagy acél csöveket használjunk-e az épületek ivóvízrendszerének kialakításakor. Manapság a lakóházak építése során szinte csak a műanyag csövek felhasználása kerül szóba. Az ivóvízvezeték kialakításának céljára a műanyag cső műszaki szempontból jobb mint az acél. A műanyag cső a korróziónak ellenáll, sima belső felülete miatt nincs lerakódási veszély üzemeltetés közben, élettartama többszöröse az acélcsőének, és nem utolsó sorban lényegesen olcsóbb és egyszerűbb a szerelése is, a technológiai utasítások betartása esetén minimális a meghibásodási esély.

A műanyag csövek kiválasztása

Az ivóvíz rendszer kialakításakor PVC csöveket vásárolunk. A PVC, azaz poli(vinil-klorid) hőre lágyuló műanyag. Acetiléngázból és sósavból vagy földgázból állítják elő. Közvetlenül a gyártást követően fehér port kapunk. A PVC porhoz különböző adalékanyagok keverhetők, amelyek fajtája és mennyisége befolyásolja a végtermék tulajdonságait.

A szerelőiparban a kemény PVC-t használják. A PVC porkeverékből az ivóvízcsövet extrudálással, az idomokat fröccsöntéssel vagy hegesztéssel állítják elő. A PVC cső nyomóvezetékként és lefolyócsőként egyaránt megfelel.

A melegvíz-vezeték számára hőállóvá tett csövet CPVC csőnek nevezzük.

A PVC fertőtlenítő hatása

A kemény PVC csövet baktériumok és egyéb mikroorganizmusok, valamint rágcsálók nem támadják meg, mivel az anyag nem képez táptalajt élőlények számára, illetve azoknak nem tápláléka.

A műanyag csöveket épületeken belül és földbe fektetve is használhatjuk ivóvízhálózat kiépítésére. Szükség esetén nem csak víz, hanem bármilyen, a PVC-t nem károsító vegyszer vagy folyadék továbbítására is használhatjuk.

A műanyag vezetékek üzemi nyomása 10 bar, élettartama 50 év. Az ivóvízvezeték céljára a többrétegű, ragasztásmentes csövek is megfelelnek, de a környezetbarát ragasztóval szerelt csőrendszer is szóba jöhet.

Víztisztítás és fertőtlenítés

Az ivóvíztisztítás hagyományosan a fertőtlenítésre és a szerves anyagok kiszűrésére koncentrál, napjainkban azonban a mikroműanyag megjelenésével is számolni kell.

A műanyag térhódításával, az egyszerhasználatos műanyag eszközök hétköznapivá válásával hatalmas mennyiségű műanyag szemetet is termel az emberiség. Az újrahasznosítás és újrafeldolgozás még nem éri el azt a szintet, mely megakadályozhatná a műanyagszemét természetbejutását. A természetben az egyik legveszélyesebb, hogy ahol a mikroműanyagot megtalálhatjuk, az a víz, az ivóvíz.

Veszélyes-e a mikroműanyag?

A mikroműanyag az eldobott műanyag lebomlása, forgácsolódása során keletkezik és a világ minden pontján megtalálható. A palackozott ivóvízben például több műanyagot találunk, mint a vezetékes ivóvízben. Sajnos a fertőtlenítési eljárások nem alkalmasak a műanyag eltávolítására a vízből, hiszen például a klór-dioxid a mikroorganizmusok ellen hatékony, szilárd szennyeződés ellen nem.

Jó hír azonban, hogy a WHO legfrissebb tanulmánya szerint a mikroműanyag nem jelent veszélyt az emberi szervezetre. Az ivóvízzel elfogyasztott szennyeződés nem szívódik fel a szervezetben, távozik a tápcsatornából.

Mit tehetünk a vízszennyezettség ellen?

A szakértői vizsgálatok alapján kijelenthetjük, hogy a megfelelő ivóvízkezeléssel kiszűrhető a legtöbb szennyeződés a vízből, így a mikroműanyag 90%-a is. Amennyiben tökéletes minőségű, tiszta folyadékot szeretnénk, saját vízszűrő berendezés beszerzése szükséges. A mikroműanyag kiszűrésére csak a fordított ozmózis elvén működő szűrők alkalmasak, ezek kapacitása azonban olyan alacsony, működtetésük relatíve annyira drága, hogy ipari mértekben jelenleg gazdaságtalan lenne a működtetésük.

Bár a szakértői vélemények a műanyag veszélytelenségét hangoztatják, nem szabad elfelejteni, hogy a kalkulációk szerint fejenként ötvenezer műanyag szemcsét nyelünk le, mely semmi esetre sem egészséges, még ha nem is káros. Mivel adott pillanatban nem kerülhető el a műanyag emberi szervezetbe kerülése, ezért nem is várható az objektív kutatások megjelenése.

Tisztítás, fertőtlenítés és vízcsere

A műanyag kerti medencék olcsó és kellemes pihenést nyújtanak a meleg nyári napokon. A pancsolás élvezete egyenes arányban nő a medence méretével és vízmennyiségével, azonban ezzel arányosan a gondok és problémák is szaporodnak. Az álló, felmelegedő víz a nyári melegben baktérium és fertőzés forrás lehet, a megfelelő vízkezelés nélkül, a tisztítás elhanyagolásával.

A medencék mérete és vízmennyisége

A kertben felállítható műanyag medencéknek többféle típusát vásárolhatjuk meg. Kapható felfújható típus, mely oldalát a felfújt légtömlő feszíti meg és vásárolhatunk csővázas típust is, melyet szilárdan kell rögzíteni.

A medencék vízmennyiség tekintetében is rendkívül változatosak. Kaphatunk lábáztató méretűt, 1-2 vízköbméterest, de akár 10 köbméterest is. Az ilyen medencék esetében felmerül a kérdés, hogy a vízcsere és a vízfertőtlenítés közül melyiket érdemes választani, melyik a gazdaságos.

Fertőtlenítés vagy vízcsere

Az negyed köbméteres medencék esetében a felmelegedett, bepiszkolódott vizet könnyen is gyorsan cserélhetjük. A nagyobb kerti műanyag pancsolókat azonban nem csak méretük miatt problémás kezelni, a vízmennyiség cseréje gazdaságtalan is egyben.

3-4 köbméter víz cseréje drága mulatság, emellett meg kell szervezni az elvezetését is. A kerti medencék esetében érdemes lehet a fertőtlenítő és vízkezelő szerek alkalmazása.

Mikor fertőtlenítsünk, tisztítsunk?

A műanyag medencét évente legalább kétszer kell átmosni. Először nyár elején, a kihelyezéskor, másodszor ősszel, amikor elpakoljuk. Ilyenkor fertőtlenítőszeres vízzel alaposan átsikáljuk az egészet, majd hagyjuk kiszáradni, hiszen a nedves gumi vagy műanyag berendezés a téli állásban megpenészedhet.

A medencék keringtető szivattyúja és vízszűrője hasznos, ugyanakkor általában gyenge, ezért a megfelelő kémiai szerek alkalmazására van szükség.

Az első lépés a víz pH értékének beállítása. A boltban kapható kémiai szer mellett találunk pH érték mérőt és használati utasítást is. A megfelelő pH értéket a vízmennyiség ismeretében a szükséges szer hozzáadásával érhetjük el.

A víz fertőtlenítést például klór-dioxid hozzáadásával végezhetjük el, ezt rendszeres időközönként kell hozzáadni a vízhez.

A víz tetején lebegő nagyobb darabokat lehalászással távolíthatjuk el, a vízben lebegő kosszemcséket a megfelelő reagens hozzáadásával koagulálhatjuk, ezután medenceporszívóval vagy hálóval távolíthatjuk el.

Befejező munkák

Bármennyire is vigyázunk, szerelés közben, mégis szennyeződés kerülhet a fém vagy műanyag vezetékekbe. Tároláskor a cső belső falára tapadnak a szennyezőanyagok, ha pedig horganyozott acélcsőből készítik a vízvezeték hálózatot, akkor menetvágás, menettömítés közben még olaj, kence és kender is bejuthatnak a nyomócsőbe. Ezt a szennyet a nyomáspróbakor betöltött víz nem tudja kimosni.

A szennyezők egy része ráadásul még az egészségre is káros, betegséget terjeszthet.

Az ivóvízrendszer használatba vétele

Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a berendezés elkészülte után, de használatba vétele előtt a vezetéket ki kell tisztítanunk. Ezután minden csapolót be kell szabályoznunk a tartalék elzárókkal (sarokszelep, csempeszelep), hogy a tervezettnek megfelelő mennyiségű víz folyjon ki rajtuk időegység alatt.

Végül a használati melegvíz készítő berendezések energiahordozó-oldali bekötése (villamos áram, gáz) után az egész rendszert üzembe helyezzük.

A csőrendszer tisztítása

A berendezés kitisztítása három műveletből áll:

• a vízvezeték kimosatásából,
• a vízvezeték fertőtlenítéséből,
• végül a rendszer átöblítéséből.

Az elsőnek az a feladata, hogy a szennyezőanyagokat eltávolítsa. Ehhez a vízvezeték-hálózat (hideg és meleg víz) űrtartalma tízszeresének megfelelő vizet használunk fel. A kimosatás közben valamennyi csapolót ki kell nyitnunk és a leeresztőszelepek dugóit sem szabad behelyeznünk. A mosóvizet azonban nem bocsátjuk keresztül a gázüzemű vízmelegítőn vagy a villamos melegvíztárolón, nehogy a vízáram a szennyezőanyagot behordja a készülékbe. Azért, hogy a víz útja ne szakadjon meg, hideg-és melegvíz-falikorongjukat ideiglenesen összekötjük (rövidre zárjuk). Bár a vízvezeték mosatásáról beszélünk, ezzel a csatornahálózatot is átöblítjük.

Ezt befejezve, célszerű a berendezési tárgyak bűzelzáróit kitisztítani, mert a nyomóvezetékből kifolyó szenny nagy része bennük rakódik le.

A vízvezeték csövek fertőtlenítése

A szennyezők eltávolítása után fertőtlenítjük a csővezetéket Először a főelzáró lezárásával és egy illesztődarab kiszerelésével függetlenítjük a belső rendszert a közműhálózattól, majd kiürítjük a berendezést. A próbaszivattyú víztartályában klóros vagy klór dioxidos vizet készítünk, minden liter vízhez 0,11 háztartási HYPO-t keverünk, vagy a Twinoxide csomagolásán feltüntetett módon járunk el és ezt, ahogyan a nyomáspróbához való feltöltéskor tettük-a hálózatba szivattyúzzuk. Az oldat 24 órán át maradjon a berendezésünkben. Valamennyi csapolóra figyelmeztető szöveget függesszünk, nehogy valaki igyék a vízből. 24 óra elteltével ürítsük ki a fertőtlenítő oldatot, majd a közműhálózattal ismét összekötve a rendszerünket, nagyon bő vízzel öblítsük át úgy, hogy valamennyi csapolót kinyitjuk. Az átmosás időtartama legalább 15 perc legyen.