Az első oranzsárium Európában
Manapság az infra fénnyel fűthető télikert a ház ékessége, egy plusz szoba, vagy éppen az energiatakarékosság egyik eszköze. Szakemberek szerint a modern házakhoz és lakásokhoz épített helyiségek többnyire hobbikertészkedésre, hétvégi időtöltésre vagy kikapcsolódásra használatosak. A 16-17. században a télikertépítés az arisztokrácia kiváltsága volt és a tulajdonos gazdagságát volt hivatott bizonyítani. A 19. századig ezek a helyiségek külön épültek a lakóházaktól, az épületek egységére, a lakótér és a télikert kapcsolatának megteremtésére várni kellett.
A ház és a természet kapcsolatának megteremtését sokan Walter Gropius nevéhez fűzik, aki Bauhaus stílusú épületeihez télikertet épített, mely már szoros egységben volt a lakótérrel. A télikertek kialakításakor az elsődleges szempont a különleges mikroklíma kialakítása volt, mely lehetőséget teremtett a ritka, egzotikus növények tartására. Az ilyen épületrészek a téli hidegben is pompázatos látványt nyújtanak, és kis odafigyeléssel finom gyümölcsök termesztésére is lehetőség nyílik.
A télikertek építésekor felhasznált különleges építészeti megoldások:
- függőkert
- tó
- vízesés
- szökőkút
- műanyag ablak.
A 18. század végére Európában divatossá váltak az oranzsáriumok, melyek a pihenőszoba szerepét töltötték be, ahol a különleges növények mellett a melegebb éghajlatokat kedvelő állatok is helyet kaphattak. Ekkor jelennek meg a bútorok is a télikertben, a tulajdonosok nagy hangsúlyt fektetnek az ízléses berendezésre.
A télikertépítés a huszadik század végén lett újra divat, az új építési anyagok és megoldásoknak köszönhetően a különleges formákat is megalkothatták a tervezők. Az alumínium vagy műanyag vázra épülő télikertek egyre elterjedtebbek és közkedveltebbek lettel.
Manapság a télikertépítés a környezettudatosság és az energiatakarékosság szimbóluma is lett.