Minden idővel elromlik, eltörik, elkopik de ez még nem jelenti azt, hogy ki kell dobnunk, rendbe hozhatjuk akár saját magunk. Kezd egy mindenre kiterjedő csiszolással. Ha szépre akarod akkor szerintem elég lesz mondjuk 400-as csiszolópapírral kezdeni. Körkörös mozdulatokkal alaposan csiszold fel. Aztán ha nagyon durvák a karcolások,akkor 600-as papírral, vizes felületen ezt el lehet simítani. Erre azért van szükség, hogy az új festék jobban megtapadhasson.

Ha ez megvan, akkor jöhet egy nagyon alapos mosás. Moss le róla minden port és szennyeződést. Alkohollal vagy lakkbenzinnel töröld át, ezzel le is zsírtalanítod a felületet. Célszerű gumikesztyűben csinálni, hogy a kezeddel ne zsírozd össze ismét.

Ezután jöhet az alapozó. Egy-két réteg elég rá. Ez egyfajta átmenetet képez a festék és a felület között, ezáltal jobb lesz a festék tapadása. Felhordhatod ecsettel is, de a spray a legalkalmasabb erre a célra. Egy 400 milis spray 2,5 négyzetméterre elég. Az alapozó száradása után jöhet a festék. Célszerű vegyszerálló festéket választani, ennél ugyanis el lehet spórolni a lakkot. Sima festékre kell az is.

A festékes dobozra ráírják a megfelelő használatot, de némelyik elég nagy butaság.
Alaposan felrázod a festéket, a golyó elindulásától 1-2 percig. Fújásnál 15-20 centire tartod a festendő felülettől a szóró fejet, és egyenletes mozdulatokkal, jobbra-balra haladva fújod. FONTOS,hogy a sor végén ne állj meg. Vidd el a levegőbe a szórófejet, majd engedd el a gombot. Aztán mehetsz vissza. Természetesen az első sort is a néhány centivel a munkadarab előtt kezded. Így kicsi rá az esély, hogy megfolyik a festék.
Ha kezdő vagy, akkor több vékony rétegben csináld. Úgy nem lehet baj.

Műanyag nyílászáró ápolás és karbantartás

A szervezetünk számára egészséges klíma szempontjából nem csupán a lakásbelső fűtésére (télen) és hűtésére (nyáron) van szükség, hanem a megfelelő szellőztetésre is. Ahhoz pedig, hogy szellőztetni tudjunk, jól működő nyílászáró berendezésekre van szükség. Ezért fontos például az, hogy a bukó-nyíló műanyag ablakokat mindig tisztán tartsuk, a zsanérokat időben beolajozzuk - ellenkező esetben az ablakszárnak nyitása és buktatása nehézségekbe ütközhet.

Ha ön nem tudja pontosan, hogyan kellene ápolni és karbantartani a műanyag nyílászárókat, akkor vagy keresse meg a termékhez kapott használati útmutató, vagy hívjon szakembert. Illetve az is megoldás lehet, ha rákeres az interneten: sok jó tanácsot kaphat, praktikus megoldásokra bukkanhat. Jó böngészést.

Tanácsadás műanyag eszközök használatához

A műanyag nyílászárók és ipari kármentő tálcák helyes használata és fertőtlenítése, tisztítása egy olyan tényező, mely nagymértékben befolyásolja annak élettartamát, a keresőmarketing eszközök ebből adódóan erősen meghatározza az ár-érték arányt. A helyes használat is kétoldalú. A beépítést végző szakember felvilágosítja a felhasználót az alapvető tudnivalókról, azután a felhasználó azokat vagy betartja, vagy nem. A helyes használat több tényezőt is magában foglal, egyrészt magát a felhasználást, és az arra vonatkozó szabályokat, valamint fontos tényező a nyílászáró tisztítása, melynek szintén megvannak a maga szabályai, továbbá a biztonsági előírások.

A felhasználás leggyakoribb hibái:

Nagyon sok ember tesz úgy, mintha nem lenne ruhásszekrénye vagy ruhaszárítója, és nagy előszeretettel akaszt a műanyag ablakszárnyra ruhákat, néha tetemes mennyiséget. Az sem ritka, hogy akasztható tárgyak lógnak az ablak kilincséről, fényképezőgépek, kármentő tálcák, táskák, egyéb tárgyak. Az ablak eredeti beállításai pontosan az ablak szárnyának súlyára vannak kalibrálva, és nem plusz súlyokra, melyeket ráakasztunk. Gondolhatjuk azt, hogy egyetlen ing vagy kabát nem a világ, de bármit is akasztunk az ablak szárnyára, azzal túlterheljük, és egy idő után a szárny lógni fog. Ez nem csupán esztétikai hibát jelent majd. Egy idő után nehezebb lesz nyitni és zárni az ablakokat, valamint nem fog rendesen szigetelni, márpedig az energiatakarékosság éppen ennek a függvénye. Kereszthuzat esetén általános eljárás, hogy a felhasználó kiékeli az ablakot, ami egyértelműen károsodáshoz vezet. Ugyanez érvényes akkor is, amikor falhoz szorítjuk az ablak szárnyát, ami szintén kereszthuzat biztosításakor szokott gyakran előfordulni. Bármilyen mechanikus behatás, mely erőteljes tartály-nyomást gyakorol az ablakra, teljesen biztosan károsítja azt. Ugyanez vonatkozik az ablakszárny becsapódására. Ugyan fel vannak készítve az ablakok bizonyos fokú ellenállásra, ám ez mégsem jelenti azt, hogy elnyűhetetlenek, mint az edzett acél.

Tisztítás, fertőtlenítés leggyakoribb hibái: 

Kannák, edények, más műanyagok eszközök fertőtlenítésénél és vízvető ablak esetében gyakran súrolószerrel próbálkoznak a háziasszonyok, hogy eltávolítsák az eső okozta vízkövet. Ez felkarcolja az üveg felületét, mely speciális üvegek esetében funkcióveszteséghez vezet, normál üveg esetében is komoly esztétikai hibákat okoz. Ugyanez vonatkozik az ablaktokra és műanyag keretre. A keret, a  gyártás során általában kap egy bevonatot, mely UV szűrő, továbbá biztonsági védőréteg. Ez a bevonat az időjárási viszontagságok védelmére lett kifejlesztve, nem a súrolószerre, ebből adódóan a súrolásnak nem biztos, hogy sokáig ellenáll, ilyesmi még egy masszív ipari tartályt is próbára tesz.

Biztonsági előírások, tanácsadás:

• biztonsági ipari műanyag tartály kulcsszóra keresőmarketing tanácsadás

A biztonsági előírások főként a felhasználó védelmére vannak, és ugyan nem mindig amortizálják az ablakokat, illetve ajtókat, mégis jobban járunk, ha betartjuk azokat. Elsődleges biztonsági előírás a védőrács, elsősorban abban az esetben, ha emeleten vagyunk, és van kisgyermek a családban. A folyamatos szellőztetés szükséges velejárója, hogy legyen biztonsági rács az ablaknál, véletlenül se legyen képes a pici gyermek kimászni. Erős szél esetén véletlenül se nyúljunk az ablakkeret és a szárny közé. A becsapódástól mindig kell tartani, ami súlyos sérülésekhez vezethet.

A felsorolt hibák elég gyakran előfordulnak, ezért különös figyelmet érdemelnek, ha kellő képen odafigyelünk rá tovább használhatjuk ablakainkat. Tartály fertőtlenítés, műanyag kármentő tálcák, Forrás: Keresőmarketing tanácsadás, https://marketing.weblap.org/keresomarketing.php

Szellőztetés – páramentesítés 

Ipari műanyag korszakunkban manapság elég elcsépelt téma a páramentesítés, sajnos kevés ember figyel rá oda, mégsem lehet eleget hangsúlyozni, mert szinte kizárólag csak a panellakásokat nem érinti ez a kérdés, de még ez sem igaz minden esetben.

Gyakorta előforduló jelenség, hogy egy lakásban, miután lecserélték a régi ablakokat korszerű műanyag nyílászárókra, pár hónap múlva penészedés jelenik meg a falakon. Ilyen esetekben általában az ablakot okolják, mint a penészedés előidézőjét. 

Ez részben igaz, de a valódi ok nem a korszerű ablak, az csupán ellátja a funkcióját és zár rendesen. A tényleges ok a nem kielégítő szellőztetés. Erre sokan azt mondják, hogy ugyanannyit szellőztetnek, mint az ablakcsere előtt. A korszerűtlen, régi ablakok esetében a lakásnak van egy állandó „automata” szellőztető rendszere. A nyílászárók nem zárnak rendesen, ezért a levegő akadálytalanul közlekedik a lakás és a kültér között. Pontosan ez okozza a roppant mennyiségű energiaveszteséget, ennek megszüntetésére irányul az ablakcsere. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy ezzel egy időben kívánatos és szükséges ugyanazt az átáramló levegőmennyiséget biztosítani a lakásban annak érdekében, hogy csökkentsük a helyiség relatív páratartalmát. A páratartalom megemelkedik még akkor is, ha éppen nincs a lakásban mosás vagy főzés folyamatban, ugyanis az ember kilélegzése is nagymértékben megemeli azt. A megnövekedett páratartalom páralecsapódáshoz vezet, ami előbb-utóbb meglátszik a falakon. Ezt csak úgy tudjuk elkerülni, ha kellő mennyiségű levegőcserét biztosítunk a helyiségben.

Érdemes tudni, hogy a penészedés nem csak kevésbé esztétikus és kellemetlen, de egészségügyi problémákat is okozhat. Légúti betegségeket, ízületi gyulladást, allergiás tüneteket idézhet elő. Ezen túl, rongálja az épület szerkezetét, valamint a helyiségben található bútorokat, tárgyakat. Amennyiben valaki teljesen szeretné kihasználni az energiatakarékos, jól szigetelő ablakok előnyeit, annak erősen ajánlott a korszerű, higroszabályozású szellőzőrendszer beépítése. Ez egy automata szellőzőrendszer, mely érzékeli a helyiség páratartalmát, és pontosan annyi levegőt cserél, amennyi szükséges az optimális páratartalom eléréséhez.

Ajánljuk mindenkinek ezt a korszerű megoldást, ennek alkalmazásával megspórolhatjuk a felesleges szellőztetés alkalmával elszökött energiát, mindezt oly módon, hogy esély nincs a páralecsapódásra, tehát a helyiség állaga is megőrzi minőségét.

• Műanyag tartály, kármentő tálca, ablak

Ablak a térre, teraszra, kertre

       Másfél órával ezelőtt még a déli növényekkel telezsúfolt szobánkban álltunk némán a frissen berakott műanyag ablak előtt. Alkonyodott, a templom fölött még világos volt az ég, de a téren már összesűrűsödött a sötétség, mint egy beépített terasz szigetelt falai mögött. Nem lehetett kivenni azoknak az egyenruhásoknak és civileknek a vonásait, akik követhetetlen útvonalakon haladtak sietve vagy kimért lassúsággal, olykor meg-megálltak, aztán tova­iramodtak, néha meg mintha valaminek nekiütköztek volna, hogy elpattanva az ellenkező irány­ba lóduljanak ismeretlen céljaik felé, akár egy télikertbe szorult őszi légy. Büszkeségünk, az újonnan berakott nyilászáró kicsit torzította a látványt, felülről a tér egésze a mikroszkópban megfigyel­hető kaotikus mozgás képét idézte: a láthatatlan molekulák látható szemcséket lökdösnek. Álltunk az ablaknál, és a sötétítő függöny résén át figyeltük a téren zajló – illetve éppen hogy nem zajló – eseményeket, és úgy ítéltük meg, talán most lemerészkedhetünk. Láttuk ugyan az egyenruhásokat, de úgy tűnt, nincs parancsuk semmilyen rendcsinálásra, maguk is részesei az általános káosznak: nem sorakoztak fel, nem alkottak semmilyen alakzatot, csapódtak helyről helyre, összegyűltek és elváltak egymástól, minden ésszerűség nélkül időnként futásnak eredtek a műanyag ablakok sora alatt, hogy aztán tétlenül ácsorogjanak azon a helyen, ahová roppant siettek.

Mit zár a nyílászáró?

       El kellene neki mondani neki, hogy új, a fa helyett immár korszerű műanyag ablakokat tétettünk be, menjünk el hozzá, mondta, miután reggel óta hiába próbálkozott a telefonnal. Nem láttam semmilyen különleges okot arra, amiért maradnunk kellene. Ha úgy adódik, amúgy is bármikor ránk törhetik az ajtót, gránátot dobhatnak be az ablakon vagy kifüstölhetnek innen bennünket, a lakásunk semmivel sem biztonságosabb, mint a tér vagy az utcák, ott legalább nem vagyunk egyedül, ott legalább mások szeme láttára történik, ha történik valami.

       Darab ideig még álltunk a kicsit még szokatlan műanyag ablaknál, hallgatóztunk, nem érkezik-e valahonnan lövések zaja, nem dübörögnek-e a közelben katonai járművek, nem harsannak-e vezényszavak – de minden csendes volt, csak a meg-megéledő szél rezegtette meg néha a keretben az üvegtáblát. Felvettem a köpenyemet és az ajtó felé indultam. Halkan követett, és amikor a biztonsági láncot akartam kiakasztani a horogból, hátulról vállamra tette a kezét. Megfordultam. Váratlanul megölelt és hevesen csókolni kezdett, ami meglepett, de jól is esett egyben, annak ellenére, hogy nem találtam rá pontos magyarázatot. Az elmúlt napokban többször is voltunk közvetlen életveszélyben, a budapesti tüntetésen a tévé épülete előtt, amikor hirtelen felcsapódott a drága áron beépített hőszigetelő nyílászáró, vagy a pogrom éjszakáján, de sem előtte, sem közben, sem utána nem érzékenyültünk el, egyszer sem érezte úgy egyikünk sem, hogy egymás kezét fogva vagy összeölelkezve kellene elviselhetőbbé tenni félelmünket. Nem álltam ellen, visszacsókoltam, és közben éreztem, teste meg-megremeg, és tudtam, hogy ez nem csupán az új ablak miatt történik, és nem is nyílászárók iránti rajongása miatt.

       A tujabokrok sötéten bólogattak, s amilyen hirtelen tört rá az érzelem, el is úgy fojtotta, épp hogy el nem lökött magától, és már nyúlt is a kabátjáért. Kinyitottam az ajtót. Mielőtt kiléptünk, rutinosan lekattintottam a kapcsolót. Magas a villany ára. Nem mintha égett volna a villany az előszobában: hosszabb ideje szünetelt az áramszolgáltatás. A lakás többi kapcsolójához nem is tudni, mikor nyúltunk utoljára: azokban a helyiségekben, amelyeknek műanyag ablaka volt, eleve nem gyújtottunk fényt esténként, az előszoba kis égőjét viszont bekapcsolva tartottuk, az jelezte, ha vége lett az áramszünetnek, vagy ha egy új elkezdődött.

       A kissé dohos szagú lépcsőházban, mielőtt a szabadba kiléptünk volna, újra hallgatóztunk egy keveset, aztán én kilazítottam a szarufát, amellyel minden este betámasztom a bejárati nyílászáró kaput. Azon, hogy a feszítéket most is a helyén találtam, nem csodálkoztam különösebben, úgy látszik, a többi lakó is célszerűnek találta óvintézkedésemet. A további lehetséges következtetéseket, hogy egy teljes nap alatt senki sem hagyta el a házat, esetleg a tetőteraszon át távoztak vagy hogy már mindenki elmenekült Budapestre, elvetettem, mint egyáltalán nem valószínűt. Résnyire tártam a műanyagból egyáltalán nem készült kaput, épp kiférjünk a nyílás zárón. Erős szél kapott a köpenyembe, megperdítette az alkonyati fényeket, úgy tűnt, mintha a teraszban végződő tér sarkait is egy kicsit felkunkorította volna: a burkolati kockakövek rajzolta perspektíva ellenszegült az eukleidészi geometriának, eltorzulva egymásra csúsztak a betüremkedő és feldudorodó síkok, mint megannyi elfuserált műanyag ablak egy téli kertre nyíló Kandinszkij-festményen.

• Kérjen árajánlatot: Téli kert rendezés és teraszbeépítés ára Budapesten
• Műanyag ablak ára télikert építésnél - Budapest Terasz

Az idő már nem az ablakon át közlekedik számomra, őslények és testvérek után is másfelé kutatok. Ablaknak persze azért mégis kell ott lennie, ahol dolgozom, de nem viszem túlzásba a bámészkodást, jószerével kielégít a tudat, hogy a déliből rálátni az Ungra, amely kis túlzással szólva a kertünk alatt csobog.

– Mondd, Károly, mikor volt utoljára ihleted?
– 1979 május 29-én, amikor a vihart néztem az ablakomból.

A kis párbeszéd köztem és az írónak is kiváló, mellettem moderátorként ülő Balogh Robert barátom között zajlott le, amikor legutóbb Pécsett találkoztunk, nem éppen a műanyag nyílászárók korszerűsítése céljából. A kérdés nem volt teljesen spontán, mint ahogy maga a találkozás sem: közönség előtt szerepeltem szövegbemutatóval, és pörformanszom után ő beszélgetett velem, ő próbálta megtudakolni, mint is vagyok ezzel az egész irodalmisággal meg a lélek hőszigetelő ablakaival. Miután kiderülni látszott, hogy a kreativitás bennem egyáltalán nem az írói készségeket segítő képességként munkál, hanem valami öncélú és túlburjánzó kórként tenyészik, indokoltnak tűnt némi élccel ama fránya ihlet felől érdeklődnie. A válaszomat persze szándékosan fentem a kérdésnél is élesebbre, mégsem kiabálta be senki, hogy a nevezett dátum óta megjelent húsz könyvemet ezek szerint ihlet nélkül írtam-e.

A műsorfüzetben szövegindukátorként és kínos szünetek nyílászárójaként szereplő beszélgetőtársam arra kért, mesélném el, hogyan is volt azzal a régi májusi viharral, és én, esküszöm, el akartam jutni a konkrét élményig, de előtte fejtegetésbe kezdtem, milyen szép is az, hogy a süket Beethoven belülről hallotta a muzsikát, meg hogy Csontváryban és van Goghban megszólalt az isteni sugallat, de bizony az én bensőmben nemigen beszél és dudorász senki más, mint én magam, éppen ezért az ihletnél közelebb áll hozzám az intuíció fogalma, mégpedig abban a felfogásban, ahogy József Attila helyezi el valahová középre a megszállott ihlet és a verejtékes spekuláció közé. Én megelégszem ezzel, ihlete legyen a zseninek és a dilettánsnak. Utóbbinak úgysincs más egyebe.

Ezután jött volna a kis történet, emlékezetem szerint az egyetlen olyan eset, amikor megírta magát egy versem, én csak álltam a műanyag ablak előtt, csak néztem a közelben csapkodó villámokat, és amikor leültem a papír elé, nem kellett mást tennem, mint rögzítenem azt, hogy

villámokra szelíden gondolok
topogva az idő ablaka előtt
kiveszett őslények közt keresem
az ablakon túlra menthetőt

negativált én-tudatommal
önnön ellentétembe vagyok zárva
minden testvérem kívül rekedt
megannyi apátlan anyátlan árva

valahol elvesztettem az esőket
hajamba tűzve csak a szél dorombol
az ég fekete tábla-egére
egy villámot rakok ki koromból

Mind a mai napig ez az egyetlen olyan versem, amit fejből tudok, ha bármelyik másikat kell felidéznem, megakadok már az elején, legtöbbször az első sor sem jut eszembe. Sőt, az is megesik, hogy egynek-egynek a puszta létezése is teljesen kihull a fejemből, és rábukkanva meglepődöm: jé, ezt én írtam volna?

Úgy tűnik, régvolt ifjúkorom óta az idő már nem a műanyag ablakon át közlekedik számomra, őslények és testvérek után is másfelé kutatok. Műanyag ablak persze azért mégis van ott, ahol dolgozom, de nem viszem túlzásba a bámészkodást, jószerével kielégít a tudat, hogy a déliből rálátni az Ungra, amely kis túlzással szólva a kertünk alatt csobog, hogy látszik a kisvasút pályáját övező jegenyesor, és ha kicsit kihajolok, épp most 60 esztendős alma máterem sarka is áttűnik a lekopaszodott fák ágbogán.

Na mert hogy Kárpátalján mostanság minden 60 éves. A felszabadító/megszálló szovjet csapatok 1944-es bevonulása utáni időszak átmenetinek számított, a vidék hovatartozása sem látszott teljesen egyértelműnek, aztán 1945 nyarán megkötötték a Szovjet-Csehszlovák egyezményt (Magyarország szóba sem jöhetett a területre aspirálók sorában), a vidéket Szovjet-Ukrajna legkisebb közigazgatási egységéve szervezték. Ezt követően indult meg a közigazgatás, az oktatás, a társadalmi szervezetek újjáépítése. Ami akkoriban alakult, és a Szovjetunió 1991-es felbomlásakor Ukrajna megörökölte, az most mind-mind jubilál: író- és festőszövetség, könyvkiadó, ruhagyár, nyomdavállalat – és számos tanintézmény, így az ungvári magyar iskola is. Igaz ugyan, hogy ott koptattam a nadrágomat 10 éven át (nálunk kicsit más az oktatási rendszer), és azt sem mondhatnám, hogy nem tettem szívesen, ám ahogy leérettségiztem, szinte azonnal meg is szűnt mindenfajta visszavágyásom a falai közé, egyáltalán nem vonzott a szellemisége, a hajdani osztálytársak legtöbbjével végleg megszakadt a kapcsolatom. Már az ötéves találkozóra sem mentem el, sem semelyik elkövetkezőre. Amikor gyerekeink jártak oda, szülői értekezleten egyetlen egyszer sem voltam.

Néha kínos is ez a fene-nagy ellenállásom, mert a nemcsak arról van szó, hogy minden hőszigetelő nyílászáró valaminő emléket hordoz számomra, hanem mostani igazgató például gyerekkori jó pajtásom, hozta is a minap lelkesen a meghívót a nagy évfordulós ceremóniára, holott sejthette, ha eddig nem vettem részt ilyen rendezvényeken, most se igen szánom rá magam. Már csak azért sem, mert az effajta alkalmakat épp abból a két összetevőből keverik egybe, amelyekre a legkevésbé vágyom. Az egyik a protokoll, a megyei szervek és a különböző társintézmények, szervezetek vezetőinek véget nem érő közhelyes köszöntői, a másik az úgynevezett kultúrműsor. Ezen a néven már volt szerencsém elég szörnyűséget látni ahhoz, hogy most se feltétlenül legyek kíváncsi arra, a betanított tanári kórus miként adja elő Máté Péter Azért vannak a jó barátok című örökbecsűjét a Területi Filharmónia jobbra érdemes színpadán tökéletesen záró ablakok között. A nosztalgia számomra nem ablak a világra, hanem a lélek légmentes nyílászáró berendezése, amely mögött leginkább csak fulladozni lehet.