A nemzetközi szabványhivatalok által nagy teljesítményű műanyagoknak minősített anyagok bizonyos tekintetben csak most jutottak el alkalmazásuk "felnőtt" korszakába.  Legtöbbjük mára jutottak el - mint szerkezeti anyagok - felhasználásuk „érett” szakaszába. Legalábbis az ipari elemzések erről tanúskodnak. (Szerkezeti anyagon értendő a szakmai elemzésekben minden olyan műanyag, amelyből valamilyen használati tárgyat vagy alkatrészt – akár egy hatalmas molinót, akár egy pici düznit vagy akár egy jelentéktelen eldobható poharat – készítenek) A lakott környezetünkben megtalálható műanyagok többsége már legalább 50 éves - ez sokukon meg is látstik, bár ezek az anyagok ma sem vesztettek műszaki vagy gazdasági jelentőségükből, de a sikerre vezető tényezők jelentősen átrendeződtek. Az adott funkcióra kifejlesztett speciális polimerekre más törvényszerűségek vonatkoznak, mint a hagyományos tömegműanyagokra - állítják többek között brit kutatók.

Még ezelőtt tíz évvel is rendezett viszonyok uralkodtak a német linképítő vegyiparban. A nagy műanyaggyártók, a Bayer, a BASF, a Hoechst mind olyan integrált vegyipari óriásvállalatok voltak, amelyek termékválasztéka felölelt a vegyipari alapanyagoktól a finomvegyszereken és polimereken át a gyógyszerekig mindent. Mindegyik vállalatnak saját központi kutatóintézete volt, amely felelős volt az új termékek fejlesztéséért. Ezeket az új termékeket vitték át a megfelelő területekre, hogy ott új vagy régieket helyettesítő tulajdonságaikkal nagyobb profitot hozzanak létre. Ez az általános séma érvényesült a műanyagok területén is. A piac követelményeinek megfelelően – pl. a repülés és űrtechnika igényeire válaszolva – fejlesztették ki a nagy teljesítményű műanyagok családjait, amelyeknek az akkori marketingstratégia szerint ellensúlyozniuk kellett volna a tömegműanyagok esetében érzékelhető profitcsökkenést.

Ezek az álmok azonban az 1990-es években szertefoszlottak. Miközben a „bejáratott” műanyagokon realizálható nyereség folyamatosan csökkent, a drága specialitások iránti igény nem növekedett abban a mértékben, ahogy remélték. Az új anyagok még kiemelkedő tulajdonságaik révén sem tudták behozni az előttük több mint 40 évvel kifejlesztett típusokat. Az új anyagok nem tudtak versenyezni a nagy gyártási mennyiségből fakadó gazdasági előnyökkel. Az, hogy a nagy teljesítményű műanyagok gyártásakor az amortizációs
idő kb. 25 év volt – szemben az 50-es és 60-as években kifejlesztett műszaki műanyagoknál (pl. POM, PC, PA 6) tapasztalható 10 évvel – gyengítette a speciális, kiemelkedő műszaki teljesítményű polimerek versenyképességét. Éppen ezért sok nagy gyártó kivonult erről a területről, és inkább a hagyományos műanyagok nyereségességének javítására koncentrált. Akkoriban úgy értékelték, hogy az új anyagoknak csak akkor van bármi esélyük (ha egyáltalán van), ha meglevő berendezésekben, ipari léptékben elérhető nyersanya- gokból állíthatók elő. Az ipari kutatás fókuszába olyan problémák kerültek, mint a katalizátorok, a polimerötvözetek vagy a gyártási eljárások fejlesztése. A fő jelszavak a méretnövelés, a kapacitáskihasználás és a termelési költségek csökkentése voltak. Az új alkalmazások új anyagokkal történő kielégítése helyett a gyártók a globalizációval inkább az újabb helyi piacok megszerzésére törekedtek a már meglevő kínálattal – mert ez volt a túlélés kulcsa. Ma már nagyon sokféle műanyag közül lehet választani.

Általában a már nem használható műanyagot kidobjuk vagy elégetjük. A műanyagok közös tulajdonsága, hogy óriásmolekulák alapja a szénlánc. A műanyagok közötti különbséget az adja meg, hogy a szénláncra, illetve a szénláncba milyen más atomok épülnek. Minden műanyag éghető. A szénláncra épülő egyéb elemek és elemcsoportok határozzák meg az éghetőség mértékét.

A műanyagokat éghetőség szempontjából a következő
három csoportba soroljuk:
1. éghető műanyag
2. önkioltó műanyagok (a hőforrást eltávolítva a láng kialszik)
3. nem éghető műanyagok. 

Öregedésnek azokat a változásokat nevezik, amelyek különböző, az anyagban adott idő alatt
nem teher jellegű hatások eredményeként jönnek létre. Ide sorolják a hőmérséklet, a víz, a
fény hatását, valamint a klimatikus hatásokat. A műanyagok öregedése során megindul a polimerek bomlása, megváltozik a polimerek kémiai szerkezete, megváltoznak tulajdonságai is. Tehát a műanyagok is öregednek.

Mikor vásárolni megyünk, nem kellemes ha elszakad a táskánk, vagy ha egy nagy kosarat kell cipelnünk. Ezek helyett strapabíró műanyag táskákat vegyünk. Környezettudatos, ráadásul trendiek is, és színesek.

Pár éve  újra kaphatók az összepattintható műanyag táskák, kicsit modernizáltak és minden színben megtalálhatók. A táskák újrahasznosított műanyagból készülnek, színük és formájuk az aktuális trendeket követik. Ezek a táskák egymásba pakolhatóak, így kevés helyet foglalnak el, vízzel könnyen tisztíthatóak, tartósak és mivel többször használhatóak, igen környezettudatosak is. Bevásárláshoz és tároláshoz is tökéletesek. 

Kedves műanyag-gyártó kollégám!

Bizonyára igazad van, amikor a kárpátaljai műanyagablak-gyártás mellett érvelsz. Percig sem kétlem, hogy ez takarékosabb, mint piacon megvenni a kész nyílászárót. De nem „takarékosabb”, mint az ezzel töltendő időt hatékonyabb más munkára fordítani! Gondom mégsem annyira ezzel van baj, hanem egyrészt azzal az életvitelbéli szakadékkal, amit a kétféle tevékenység között tátong, és míg készséggel elhiszem: a nyílászáró ablak nyitogatása és az árak kalkulálása léleképítő és a szellemi tevékenységet kiegészítő tevékenység, addig továbbra is kételkedem, hogy a nehéz és megfeszített, egészséget próbára tevő robotszerű munka nem sokkal inkább romboló hatással van-e a szellemre. Másik erős kételyem pedig továbbra is az, hogy nívósabb és szerintem anyagilag is hatékonyabb ablak és ajtó készítő munkára alkalmas embernek valóban kell-e, szabad-e ilyesmire fecsérelnie erejét-energiáját és főleg idejét. Aki hetente tíz ablakot is kiönt pvc-ből vagy más műanyagból, annak – szerintem – luxus betonvágással és falfúrással bajlódnia. Ennek ellenére megértem a szempontjaidat, de ha odáig fajulna a dolog, hogy megérne a szándék, szerintem bomba-üzlet lenne, ha megírnád az ablak-készítési és linképítési feketemunkáért kiutasítottakat! Hogy bőven akadnak ilyenek, jól tudom: legutóbb 1 órát töl-töttünk Salánkon a Műanyaggyárban, ezalatt két ottani lakos hasonló problémájáról értesültünk.

Van viszont egy újabb felkérés. Talán olvastad, hogy a Budapesti Műanyag Autó c. folyóirat különszámában kárpátaljai műanyag-ipari dolgozók kaptak helyet, így eljött az ideje, hogy olyan ablak ár / műanyag érték arányt keverjél üzemedben, amely megfelel az EU-szabványoknak.

A ftalátok és adipátok kockázata

Az előző PR-cikkben a rossz és a jó műanyagokról volt szó, most pedig a kerülendő és a biztonságosról lehet többet megtudni. Míg a műanyag csomagolóanyagok az élelmiszeriparban alapvetően az ételek és italok biztonságos tárolását szolgálják, néhány típusnál előfordulhat, hogy az étellel vagy itallal érintkezve kémiai anyagok oldódnak ki belőle.

A világ második leggyakrabban használt műanyaga a PVC, és bizonyos esetekben élelmiszerek csomagolásaként is felhasználják, annak ellenére, hogy a vinilklorid, a PVC alapvető alkotóeleme ismert rákkeltő anyag. Előállításakor és elégetésekor dioxint bocsát ki, ami rákkeltő hatású és hormonzavarokat okozhat. Élelmiszerekkel érintkezve ftalátok és adipátok válnak ki belőle, ami forró és zsíros ételek esetén fokozottan érvényes. Ezeket a puhító hatású anyagokat gyártáskor adják a PVC-hez, hogy az kedvezőbb tulajdonságokkal rendelkezzen. Egereken végzett kísérletek egyértelműen kimutatták, hogy a ftalátok és adipátok születési rendellenességeket okozhatnak, roncsolják a májat, a vesét, a tüdőt és gátolják a szaporodást. Emiatt 1999-ben az Európai Unióban a ftalátok hat fajtájának használatát betiltották a gyerekjátékok gyártásánál, és 2005-ben szóba került a többi ftalát tartalmú fogyasztási cikk bevizsgálásának szükségessége, közöttük az élelmiszeriparban használatos csomagolóanyagoké is.

A PVC mellett a polisztirol csomagolások is kockázatot jelenthetnek egészségünkre. Ez a műanyag jellemzően poharak, eldobható ételhordó edények és műanyag evőeszközök anyagában található meg. A polisztirolt tanácsos elkerülni, mert a vele érintkező élelmiszerekbe sztirol kerül. Ezt az anyagot a WHO nemzetközi rákkutató intézete lehetséges rákkeltő anyagként tartja számon, ami a hormonháztartásba is beleszólhat, és a termékenységet is befolyásolhatja.

Az ételek műanyag edényben való melegítésénél is körültekintőnek kell lennünk, mert ha az edényen szereplő jelölés szerint a műanyag mikrohullámú sütőben is használható, az csak annyit jelent, hogy sem elolvadni, sem szétesni nem fog. Arra viszont semmi garancia nincs, hogy a melegítés során nem jutnak ismeretlen vegyi anyagok az ételünkbe, ezért jobban tesszük, ha a műanyag edény helyett a mikróban üveg- vagy kerámiaedényt használunk.

Biztonságos műanyagok

A 2-es, 4-es és 5-ös számmal jelölt csomagolások, azaz a polietilén és polipropilén alapanyagú palackok és edények között nem nagyon találunk itthon visszaváltható darabokat. A kutatások döntő többsége azt mutatta ki, hogy ezeket használva nem jutnak rákkeltő és a hormonháztartást károsan befolyásoló anyagok az élelmiszerekbe.

A PET palackok között már akadnak visszaválthatóak, ha ezeket választjuk, úgy legalább a környezetünket kímélhetjük. A PET palack helyett természetesen a visszaváltható üveg volna az ideális választás, mivel a műanyag palackokat mindössze 6-10 alkalommal lehet újratölteni, míg az üvegnél ez a szám majdnem tízszer nagyobb. Ételek tárolására pedig nem a műanyag, hanem az üveg és kerámiaedények a legalkalmasabbak, mert ezekből biztosan nem jutnak káros anyagok a szervezetbe, és többször felhasználhatóak. Válasszuk a biztonságos műanyag csomagolású árút, saját érdekünkben.

Nem is gondolnánk de a műanyagok között is lényeges különbségek vannak. Némelyek teljesen veszélytelenek, mások viszont az emberi szervezetre káros anyagokat tartalmazhatnak, és az ezekben tárolt élelmiszer elfogyasztásával egészségkárosító hatásoknak tehetjük ki magunkat. Utánanéztünk, melyek a biztonságos és melyek a problémás műanyagok.

A boltban vásárolt élelmiszerek jelentős részét műanyag csomagolásban visszük haza, a joghurt, a margarin, a különböző krémsajtok és vajkrémek műanyag dobozokban, a félkész élelmiszerek műanyag tálcákon, az üdítők és az ásványvíz műanyag palackokban kerülnek a kosarunkba.

A ránézésre egyforma csomagolások között a dobozok és palackok alján található számok, vagy rövidítések alapján tehetünk különbséget, amelyeket 2003 óta hazánkban is kötelező feltüntetni. A számokat a műanyag doboz újrahasznosíthatóságát vagy újrahasználhatóságát jelző háromszögben kell keresnünk, és alatta vagy néha a számok helyén olvasható a műanyag nevének rövidítése. Az egytől hatig terjedő számok különböző polimer típusokat jelölnek:

1: PET/PETE – Polietilén-tereftalát
termékek: üdítős, ásványvizes flakonok, poharak, néhány háztartási- és tisztálkodószer flakonja

2: HDPE – Nagysűrűségű polietilén
termékek: játékok, tejes flakonok, mosószerek, tisztítószerek, samponok, motorolaj flakonjai

3. V vagy PVC – Polivinilklorid
termékek: csövek, palackok, háztartási olaj palackja

4: LDPE – Kissűrűségű polietilén
termékek: fóliák, zacskók

5: PP – Polipropilén
termékek: palackok, joghurtos dobozok, krémsajtok, egyéb tejtermékek dobozai, mustáros, ketchupos flakonok, műanyag edények, tálcák, kulacsok, háztartási szerek flakonjai

6: PS – Polisztirol
termékek: kávéspoharak, élelmiszeres dobozok, joghurtok dobozai, egyéb tejtermékek dobozai

A számozási rendszert 1988-ban rögzítették az USA-ban, célja a palackok anyagok szerinti begyűjtésének és újrahasznosításának megkönnyítése. Elvileg a műanyag szinte minden fajtája újrahasznosítható, de a válogatással, gyűjtéssel, tisztítással, újrafeldolgozással járó költségek és nehézségek miatt jelenleg csak a PET/PETE, HDPE és a PVC újrahasznosítása kifizetődő. Ezzel együtt az Egyesült Államokban a legtöbb helyen általában csak az egyes és kettes jelölésű palackokat gyűjtik külön és hasznosítják újra, viszont fokozatosan törekednek a többi műanyag bevonására. Magyarországon többek között a Dunaferr, a Dunapack, a Hunguard és a Piszke papír foglalkozik újrahasznosítással.

Az összegyűjtött palackokból feldolgozás után általában ugyanolyan típusú termék készül, így a PET palackok a speciális regranulátumgyártó berendezésekből kikerülve újra az élelmiszeriparban felhasználható csomagolóanyagokká válhatnak. A polietilén alapanyagú rekeszekből, ládákból is ugyanaz a termék születik újrahasznosítás után. Az ásványvizes és üdítőitalos PET palackokból azonban a textilipar számára használható alapanyag is nyerhető. A polipropilénből újrafeldolgozás után autóalkatrészek és egyéb ipari alapanyagok, a polisztirolból irodai kellékek, asztali alátétek, játékok, videókazetták készülhetnek. A nem elkülönítve gyűjtött műanyag hulladék szintén újrahasznosítható, csak a végeredmény nem lesz különösebben esztétikus, mert a regranulátum zöldesszürke színe határozza meg. Az emberek nem is nagyon figyelnek fel ezekre a dolgokra mivel nem is gondolnák hogy létezik többféle műanyag.

Így a nyári időszakban mindenki a legjobb ablakokat és ajtókat szeretné otthonába. A műanyag nyílászárók kiváló szigetelők, nemcsak télen tartják távol lakásunktól a hideget, hanem nyáron a hőség ellen is óvnak. Az interneten böngészve nagy kínálatot találunk, sok cég a gyártmány kiváló minőségének, valamint az nemzetközi piacok tekintetében is igen kedvezőnek mondható ár-érték arányának köszönhetően örvend nagy népszerűségnek.

Mi nemrégiben szereltettünk be a lakásunkba 7 ablakot és 3 ajtót. Igaz, hogy a mesterek seperc berakták a műanyag nyílászárókat, cserébe kicsit szétverték a házat. Viszont a lakásunk klímája radikálisan megváltozott. Az én szobámban 30 helyett csak 29,9 fok van :) - Vagyis persze viccelek. Kb 3 foknyi különbség érhető el akkor, ha időben leeresztjük a redőnyöket.

A gyártó és a forgalmazó gyakran egyben a beszerelést is vállalja és a rendelési árban benne van az ingyenes házhoz szállítás is. Érdemes az interneten hosszan böngészni és rábukkanni mondjuk a műanyag teraszajtók (erkélyajtók) nagy választékát kínáló honlapra.

Kedvenc kutyánkról is gondoskodnunk kell. Ha a kutya a szabadban lakik, akkor nem kérdés, hogy szüksége van kutyaházra. Nem mindegy azonban, hogy ez miből van, milyen felépítésű, mekkora és hol helyezkedik el. A barkácsáruházakban kapható, első ránézésre egészen csinos és komfortosnak tűnő kutyaházak több szempontból is alkalmatlanok a feladatra, de persze még mindig jobbak, mint a hordóból eszkábált "kutyaház" vagy a betonlépcső alatti huzatos zug.

A műanyag kutyaház lényegében olcsóbb, mint fából készült. A szigetelése is jó, de nem jobb, mint a hagyományos 5 cm (vagy annál vastagabb) hőszigetelővel ellátott kutyaházak esetében. Nagy előnye, hogy könnyű, ezáltal könnyen mozgatható. Hátránya, hogy egy nagyobb szél könnyedén elmozdíthatja. Termofüggöny és -bélés kérhető hozzá, ezek utólag is rendelhetőek, felszerelésük semmilyen szaktudást nem igényel. Ezek a kiegészítők - függetlenül az évszaktól - segítenek megteremteni az optimális hőmérsékletet a kutyaházban.

Mivel a kutyus szereti szemmel tartani a kertkaput és a ház ajtaját (egyszóval szeret úgy helyezkedni, hogy jól beláthassa a teret), ezért lehetőleg olyan helyre tegyük a lakhelyét, hogy erre lehetősége nyíljon, különben nem fogja használni. Házának ajtaja lehetőleg délre nézzen, de semmiképp ne északra. A házőrzőnk is megérdemli, hogy kényelmes házikója legyen.

Itt a kedvenc biciklink, a műanyag bicikli. Sokat kellett várni rá, de most itt van egy amerikai feltaláló jóvoltából. Olcsó, könnyű és környezetbarát. Főleg, ha pillepalackokból lehet majd gyártani.

A profi kerékpárok gyártása olyan komplex technológai eljárásokat igényel, amelyek hatalmas pénzeket emésztenek fel, ezért ezek a bringák meglehetősen drágák, némelykor csillagászati összegekbe kerülnek.

Ezzel szemben a műanyag bicikli előállítása jóval egyszerűbb és költséghatékony. Az eddig készült prototípusok polipropilénből (PP) készültek, hogy szilárdságuk megfelelő legyen. A különböző részeket nem ragasztották, hanem olvasztással erősítették össze.

A kerék, a gumi és a kormány meg az ülés már nem készülhetett műanyagból, de már az is hatalmas előrelépés lenne, ha a műanyag vázas bringák eláraszthatnák a piacot. Lenne értelme például a pillepalackokat újrahasznosítani: sok-sok kerékpárváz lehetne belőlük. Reméljük sokat gyártanak  majd belőlük és sokak kedvence lesz. 

Szépek, jól néznek ki, de sajnos nem tartósak. A műanyag medencék legolcsóbb, legegyszerűbb típusa a polipropilén medence. Ez a technológia a " múlt medencéje " . Olcsón, gyorsan alkalmazható technológia a műanyag medence, de minőségre, tartósságra a mai kor igényeit nem tudja kielégíteni.

Az alapanyag a napsugárzás hatására hamar öregszik, színe rendkívül gyorsan fakulásnak indul, rugalmasságát elveszíti. 5-6 éves korukra a műanyag medence a hegesztések mentén elrepedhet. Felújításuk saját anyagukkal csak korlátozott mértékben végezhetők el. A gyakorlatban a medence felújítása helyszínen szabott fóliaburkolattal biztosítható ( hasonlóan, mint a zsaluköves medencéknél ) így a PP alapanyag felhasználása nem javasolt. Ha árban kedvező medencét szeretne, akkor a gyorsan telepíthető fémpalástos, vagy az egyéni igényeket is kielégítő zsaluköves medencéket javasoljuk e pp technológia helyett.

A műanyag medencék minőségi változata az üvegszál erősítésű poliészter medencék, melyek esetleg még további kerámia erősítéssel is rendelkezhetnek. E medencék már jó minőségűek, hosszú élettartamúak. Meghatározott méretekben, színekben formákban érhetőek el, így egyedi igények nem valósíthatóak meg.

A telepítés leggyakoribb korlátja a helyszínre szállítás - beemelés, ugyanis e medencék egy darabból készülnek, és sokszor ez korlátot szab e medencetípus választásának. Általánosságban elmondhatóak, hogy drágábbak, mint a fémpalástos, vagy zsaluköves fóliás medencék. Tehát választhatjuk a műanyag medencét is, de ha tartósabbat szeretnénk akkor inkább hanyagoljuk.

• Műanyag medencék fertőtlenítése