Brit tudósok különleges szerkezetű műanyagot fedeztek fel saját laboratóriumukban. Miközben egészen mással foglalkoztak - üvegszerű kalkogén félvezetők optikai tulajdonságait vizsgálták - aközben az egyik konkláver falán különös szennyeződést találtak. Bár nem értették, hogy a fokozott tisztasági előírások ellenére a szennyfolt hogy eshetett meg a kísérleten, különösebb tépelődés nélkül igyekeztek eltávolítani a váratlan lerakódást. Igen nehezen lehetett lekaparni a konkláver iridium-ötvözetű felületéről, az anyag meglepően ellenállónak bizonyult. A tudósok egyike merő kíváncsiságból mikroszkóp alá helyezte a szennyeződés egy szemcséjét - és a kukucskálóba pillantva megdöbbent. Azonnal elektronmikroszkópos felvételt készítettek a különleges anyagról.
Kiderült, hogy az sosem látott anyag se nem kristályos, se nem amorf szerkezetű, hanem a molekulái fraktálhálózatot képeznek. Ez önmagában is jelentős felfedezésnek számított volna, de ezek után az is kiderült, hogy az új műanyag megfelelő kezeléssel az összes eddig ismert anyag tulajdonságát át tudja venni. Ha kell, kemény lesz, mint a gyémánt, ha kell, képlékeny, mint a pvc, lehet merev vagy hajlékony, sötét vagy átlátszó. Bármilyen tulajdonságot rá lehet lényegíteni.
A brit kutatók azonnal szabadalmaztatni kívánták az új műanyagot, amely a kalkogén félvezetők előállításának melléktermékeként ezután bármikor előállítható. Amikor a szabadalmi hivatal az új műanyag neve felől érdeklődött, az anyagot mikroszkópban először vizsgáló tudósnak egy szanszkrit szó jutott eszébe. A védikus filozófiában valamely dolog lényegi jellegzetességének átvitelét egy másik dologra úgy, hogy annak is meghatározó jellegzetességévé váljon, arvisurának nevezik. Így lett a nagy felfedezés neve Arvisura-műanyag. Vélhetően vezető szerepet fog kapni a műanyag nyílászáról gyártásában.